A repülő bicikli és más történetek

Egy szép napon Réka azt mondta az édesapjának:
– Apukám, készíts nekem egy repülő biciklit, nagyon kérlek!
Az édesapa vakargatta a fejét, de kis töprengés és tervezés után sikerült elkészítenie a repülő biciklit. Réka ráült, és el is indult. A felhők között tekert és tekergett, megnézte közelebbről a Napot és annak szép sugarait. Egyszer csak egy kékeszöld színű bolygót pillantott meg. Először azt hitte, hogy a Föld az. De a Föld a háta mögött volt, ez tehát egy másik bolygó lehetett. Elhatározta, hogy megnézi közelebbről.
Tekert, tekert, és hamarosan megérkezett. Ez a bolygó tele volt kaktuszokkal, amelyek rettenetesen szúrtak. Köztük pedig, a földön, rengeteg golyócska gurult ide-oda: mind-mind rózsaszín volt. Amikor közelebb merészkedett hozzájuk, észrevette, hogy a golyók sírnak.
– Miért pityeregtek?
– Azért, mert kín az élet itt. Mozdulni sem tudunk, mert állandóan megsérülünk a kaktuszoktól. Nem tudunk elgurulni, ahová szeretnénk…
Réka az összes golyócskát összegyűjtötte biciklije kosarába, majd elhatározta, hogy segít rajtuk. Egy éles fűrésszel ki akarta vágni az összes kaktuszt! Ám nagy meglepetésére a golyócskák tiltakozni kezdtek:
– Jaj, de hát ők itt laknak, amióta csak a világon vagyunk, hagyjuk meg őket! – fakadt ki az egyik golyócska.
– Mi amúgy is véletlen kerültünk ide, amikor egyszer csak akkora nagy köd lett egy kirándulás alatt, hogy eltévedtünk… – magyarázta a másik.
– Amikor a sűrű köd felszállt, sokat töprengtünk azon, merre lehet a mi otthonunk, de amíg térkép után kutattunk, ezek a kaktuszok megnőttek, és mi nem tudtunk már innen elindulni. Ne bántsuk őket, hiszen akaratlanul szúrnak meg minket! – magyarázta egy harmadik.
– Inkább csak vigyél valahogy haza! – kérlelték.
Úgy is lett. Mivel térképük továbbra sem volt, Réka arra gondolt, egyszerűen csak egy új, megfelelő helyet keres nekik. Elköltözteti a golyócskákat egy picit távolabbra, egy számukra biztonságosabb helyre. Ez a hely nem is volt olyan messze! És gyönyörűséges volt: csillogó homok borította be, és csak itt-ott volt egy-egy kagyló. A golyócskák táncra perdültek örömükben!
Sajnos közben elkallódott a bicikli, ezért nemsokára Réka volt az, aki sírva fakadt. A golyók azonban a segítségére siettek, hogy haza tudjon jutni. Pillanatok alatt rózsaszín ejtőernyő formába rendeződtek: ezzel jutott vissza Réka a Földre. A golyócskák aztán vissza is repültek a finom homokkal beborított, kagylókkal kirakott, meseszép új otthonukba. Ezek után jó szomszédságban éltek a kaktuszokkal, és esténként bár távolabb egymástól, de mégis együtt mustrálták a csillagos eget, meg a Földet, ahol Réka lakott.